Lónyay Kastély

A volt Lónyay-kastély, Tuzsér legértékesebb épülete és látnivalója a község belterületén, a főutcán található: melléképületeivel ma is zárt együttest alkot.

Az utca felől két kisebb, földszintes épület fogja közre azt udvart, amelyet keleten a főépület zár le. Ettől délre a volt konyha és istálló tömbje, vele átellenben, észak felé az egykor a személyzetnek és a vendégeknek szállást adó épületrész helyezkedik el. A főépület keleti homlokzata az egykori angolkertre néz. Az egész ingatlan mai területe a parkkal együtt 8,4 hektár. A főépület eredetileg egy öt szobából és előtérből álló földszintes udvarház volt, amelyet a család hagyománya szerint az ezredet tartó Lónyay Ferenc építtetett a XVIII. század második felében. A szakirodalom azonban Lónyay Jánost tartja a kastély első tulajdonosának. Esetünkben a családnak van igaza: a miniszterelnök édesapja, aki szintén a Menyhért nevet viselte, 1825-ben, Ferenc halála után vette át a tuzséri birtokot. 1870-ig nem nyúltak az épülethez, akkor a késő barokk magot (Ybl Miklós tervei alapján) kétemeletes szárnyépületekkel Lónyay Menyhért pénzügyminiszter nagyobbítja meg, a régi, középső tömböt manzárdtetősre alakítva át. Ekkor készül az erősen kiugrasztott kocsifelhajtó neobarokk toldaléka és az épületet kelet felől körbevevő nyitott terasz. De ekkor pusztítják el a régi épület belső díszítő festését is, csak az ebédlőnek kijelölt nagytermet, az előtte lévő szalont az abból nyíló úgynevezett empire szobát hagyva érintetlenül.

A külső-belső architektúrájában is megváltoztatott főépület 2+2+3+2+2 tengelyosztása mai formájában tehát az Ybl-féle elgondolást mutatja (a földszinti rész 431, az emeleti 301, a két szárny alatti pince 105 négyzetméter alapterületű). A barokk épülethez nyaktaggal csatlakozó két szélső oromfalas szárny a régebbi középső részt valósággal elnyomja, ennek részletképzéseire, finom tér- és tömbtagolásaira csak következtetni lehet. Valamennyi ajtó- és ablakkeretre, párkányra és pilaszterre neobarokk ornamentika került. Ezt az állapotot őrizték meg az 1968-ban befejeződött helyreállításkor is.

A tuzséri uradalom központja volt a kastély, amely a község északi részén, a Tisza-kanyar középpontjában áll, mintegy háromszáz-háromszázötven méter távolságra a védőtöltésétől, mely háromnegyed kör alakban veszi körül. A két háború közötti beosztása az alábbi volt: a földszinten ebédlő, tálaló, mosogató, úriszoba, nagyszalon, kisszalon, két hálószoba, két fürdőszoba, öltöző, könyvtár. A földszintről a két oldalszárnyban lévő tölgyfa lépcsőkön lehetett felmenni az emeletre, ahol nyolc vendégszobát és egy fürdőszobát alakítottak ki. Az északi szárnyépületben öt szoba, két személyzeti szoba és fürdőszoba kapott helyet. A déli szárnyban személyzeti helyiségek, ebédlő, konyha, éléskamrák, mosókonyha, kocsiszín, istálló és a kutyaól. Az istálló végében alakították ki a lovász lakását. A nyugati kapuépületek egyikében az inas és a komornyik lakott, a másikban a szobalányok. Innen egy kis út (ma: Lónyay sétány) vezetett a kiskastélyhoz.

Az épületegyüttest tízholdas angolpark vette körül, amelyben két üvegház, teniszpálya is helyet kapott, ez részben a mai futballpálya. Az udvart mindennap napszámos lányok gereblyézték. Olyan nagy virágládák (cserepek) sorakoztak a parkban, hogy tavasszal és ősszel ökrökkel húzatták ki és vissza azokat. A mai kultúrház végében állt a jégverem. Azt télen a Tiszáról meghordták jéggel (egy sor jég, arra törek és só, majd megint jég), innen hordta az egész falu nyáron hűteni.

Háborús kárt nem szenvedett a kastély, 1945-től a Földalap nevén volt, de 1946 szeptemberétől a Földműves Szövetkezet (FMSZ) bérelte. 1947-ben Ambrózyné kérte vissza húsz hold gyümölcsössel, hivatkozva családja politikai tevékenységére, Miklós fia halálára, menye Gestapo-fogságára, lánya, Margit ellenálló voltára, s arra, hogy ellene is körözést adtak ki. 1950-ben évi házadója 1447 forint volt (87 forint havonta). Kezdetben az épületekben kaptak helyet a demokratikus pártok, 1949-től MDP-iroda, hitelszövetkezet, általános iskola, borbélyműhely és magánlakások is. 1950-ben az akkor alakult községi Ingatlankezelő Vállalat akarta birtokba venni, de bejelentette igényét a Vörös Csillag Tsz is. A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja helyzetjelentése szerint a főépület rendkívül elhanyagolt állapotban van, vakolata hullik, az ereszcsatornák tönkrementek, a falképeket összeszögezték, a központi fűtést kiszerelték. A tárcaközi bizottság a Jogászszövetségnek juttatta szakszervezeti üdülőnek, de azok nem vették birtokba ” áll a Megyei Földhivatal jelentésében. 1950-ben az Országos Építészeti Tanács műemlékké nyilvánította. A kastély nagytermének boltozatán Wurzinger Mihály eperjesi születésű, Kassán működő festő szignált munkája látható. Az Olümposzt jelenítette meg, ennek egy sarkában, puttókkal kísérve az építész ül, kezében tartva művének alaprajzát. Vele szemben a mecénás, Lónyay Ferenc, testőri díszben, a kezében tartott képen a kastély kerti homlokzata és parkja látható. Az 1797-ben készült falkép motívumrendszere ( a megrendelő és a kivitelező-tervező együtt )ritkaságnak számít a hazai emlékanyagban. A terem oldalfalait festett oszlopok tagolják. A nagyteremből jobbra nyíló szoba mennyezetfreskója a négy világrész (Európa, Ázsia, Afrika és Amerika) allegorikus megjelenítése volt, szintén a kassai mester munkája lehet. Az úgynevezett empire-terem képei az 1820-as években keletkezhettek. Ez utóbbinak csak töredékei láthatók mára. Ez a terem az előtérből jobbra nyílik. 1944-ben a kastély egyik helyiségét, az úgynevezett köves termet a később Kossuth-díjat kapott Szentiványi Lajos és Farkas János festőművésszel átfestették, erről Lónyay Pálma egy fénykép hátlapjára írott feljegyzése tanúskodik. Ám a termet nem tudjuk azonosítani, a képek pedig ma már nem láthatók. 1945 után a nagyterem súlyosan beázott, s ennek következtében a boltozati képek erősen megsérültek. A helyreállítást megnehezítette, hogy ismeretlen időben barbár kezek átfestették azokat, s ennek a leoldása rendkívüli nehézségeket okozott. Az eredeti állapot visszaállítása Németh Gábor és Harb József restaurátor munkája volt. Az 1990-es tűzvész után ismét restaurálni kellett a képeket, ezt a feladatot Seres László és munkatársai végezték el.

Eredetileg a nagyterem oldalfalait is kifestették, erre a miniszterelnök emlékezett vissza halála előtt. Tuzséron a terem egyik falán Lónyay Ferenc mint ezredes volt lerajzolva, amint ezredét generálisának bemutatja. Egy csomó púderes hajú, copfos német volt mellette, mint néző. A fal ezen oldalán, minthogy a termet ebédlőnek használták, kredenc állt. Mily nagy volt anyám csodálkozása, midőn ebédhez jövet látta, hogy én és Albert testvérem János nagybátyám vezetése alatt villákkal fölfegyverkezve kiszurkáltuk a németek szemét, kiabálván: huncut a német. 1827 táján volt ez, azon korszakban, midőn az ifjúság hazafias érzésektől fölhevülve, a németek ellen oly gyűlöletet táplált, hogy pár főiskolán a frakkokat a piacra kidobálták, elégették és megfogadták, hogy soha ilyen öltönyt magokra nem vesznek, hanem szűk magyar nadrágban és csizmában fognak járni.

A kastélyt ekkor nagyméretű park vette körül. A Tisza-partig nyúló kertet a XIX. században a folyó állandóan szaggatta, a visszaemlékezés szerint a kerten keresztül menő kocsiutat (egészen elsöpörte), a kertben álló Kápolna-dombot (a középkori templom helyét) elmosta. A kastély urai itt alakították ki családi sírkertjüket. A kis temető két részből áll, egyikében Odescalchi Miklós, Tietgens Virginia és leányuk, Margit (Baby) sírja látható, míg a másikban Lónyay Pálma, Odescalchi Zárd és Forgách Margit koporsóit rejti a föld.

1945-ben a Földműves Szövetkezet vezetői a kastélykert fáinak nagy részét kitermeltették abból a célból, hogy a fa árával a szövetkezet deficites helyzetén javítsanak. Záhonyba, a fűrésztelepre szállították, felvágatták deszkának. Mire a munkálatok befejeződtek, kiderült, hogy az egész akció deficittel zárult, mert a faanyag nagyobbik fele „eltűnt”.

Egy VIII. hó 25-én kelt jelentés szerint a fa egy részét Korjürek Péter, a kisvárdai és a tiszai járás előadója Zsurkon foglalta le. A megkopaszított parkban ekkor létesítették a futballpályát. A napjainkra húsz holdról két hektárra zsugorodott díszkert egykori hangulatát a százötven éves vagy ennél idősebb kocsányos tölgyek, feketefenyők, ezüsthársak, juharfélék „a hegyi, mezei és ezüstjuhar” idézik. De találunk itt hatalmasra nőtt platánt, szivarfát, vadgesztenyét és különböző kőrisfákat is.

A még ebben a megcsonkított állapotban is jelentős értéket képviselő kastélypark felújítása sürgető feladat lenne.