Tuzsér címer
  • Trianoni megemlékezés a Református egyház szervezésében

Írta: Root Adminisztrátor Ekkor: 2014-06-05 08:00

Először is engedjék meg, hogy örömömet fejezzem ki az iránt, hogy településünkön a református gyülekezet jóvoltából már hagyománnyá vált a megemlékezés, amikor is nemzetünk fájdalmáról emlékezünk.

Reméljük,hogy ez még nagyon sokáig így lesz.

94 évvel ezelőtt a világtörténelemben példátlan dolog történt.

1920-jún-04-én 16 óra 27 perckor, Párizsban a Trianon palotában,a győztes hatalmak képviselői és a magyar királyi kormány megbízottai aláírták a trianoni békeszerződésnek csúfolt diktátumot mely Magyarországra nézve súlyos területi és emberi veszteségeket hozott.

A diktátumot a magyarságot sújtó sorscsapásokhoz, a mohácsi csatához, és a világosi fegyverletételhez szokták hasonlítani-helytelenül.

Trianon több ennél. Trianon mindannyiunk szíve mélyén gyökerező fájdalom.

A diktátum, amit a győztes hatalmak hazánkra kényszerítettek, megcsonkította, megnyomorította hazánkat, és az egész magyarság lelkét.

A kegyetlen tettre máig nincs magyarázat. A szerződés aláírásával hazánkat a végső bukásra akarták kárhoztatni.

A számok sokkolóak:

Magyarország területe a világháború előtt 325000 km2 volt.

Ebből Trianon 232.000 km2 -t vett el. Gondoljunk bele: az ország területének háromnegyed részét egyetlen tollvonással elragadták tőlünk.

De menjünk tovább: Magyarország lakossága a világháború előtt 20. 886.000 lélek volt – ebből Trianon elvett 13.370.000 embert. A trianoni diktátum idegen uralom alá vette az ország lakosságának kétharmad részét! Es sorolhatjuk tovább: „felszabadítottak” 1.702.000 tótot úgy, hogy őket cseh uralom alá helyezték és velük együtt cseh uralom alá helyeztek 1.874.000 egyéb nemzetiségűt.

„Felszabadítottak” 2.800.000 románt, úgy, hogy 2.465.000 más nemzetiségűt román uralom alá helyeztek. „Felszabadítottak” 1.029.000 szerbet, de úgy, hogy 1.727.000 horvátot és 1.366.000 más nemzetiségűt szerb uralom alá helyeztek.

„Felszabadítottak” 232.000 németet, de úgy, hogy velük 126.000 egyéb nemzetiségűt is osztrák uralom alá helyeztek. 5.700.000 ember, vagyis az elszakított lakosság 45 %-a teljesen idegen uralom alá került.

Elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, Aradot a vértanúk városát, és még sorolhatnám.

Megfosztottak minket szabad mozgásunktól, a nyílt tengertől, elvesztettük természeti kincseink óriási tömegét.

Gazdaságunk elvesztette ásványlelőhelyeit, fáját, szenét, olaját, érceit, szinte minden nyersanyagát. Jól működő gazdasági kapcsolatok szűntek meg. A termelő elvesztette piacát.

Vasútjaink, főútjaink jelentős része is a határ túloldalára került. A 22081 km vasútvonalunkból 8364 km maradt, megnehezítve a közlekedést, és a kereskedelmet.

Ennél talán még súlyosabbak azok a következmények, melyek magukat a magyarokat sújtották.

Alacsonyabb kultúrájú közegbe került 3,5 millió magyar.

Testvéreink a beolvasztási kísérletek alanyaivá, az idegen hatalmak ellenségeivé váltak. Meg kellett, küzdeniük nyelvükért, hagyományaikért, sokszor pedig puszta létükért. Családokat szakítottak szét, városokat, falvakat vágtak ketté.

Az elszakított területekkel meggyengült kapcsolat miatt elvesztettük kultúránk nagy darabját. Az utódállamokban az eltépett magyarságot vallási, gazdasági és kulturális téren a legirtózatosabban üldözték, annak ellenére, hogy a békeszerződésben biztosították kisebbségi jogait.

Elvesztettük ekkor testvéreinket. Magyarországot keresztre feszítették, egy olyan bűnért, amit valójában el sem követett, hiszen nem volt szuverén állam.

Ezután Európában mindenki azt várta, hogy a kivéreztetett magyar állam már csak vegetálni fog.

Nem ez történt. Magyarország a csodával határos módon hamarosan talpra állt, és olyan fejlődést produkált, hogy a pengő, Európa ötödik legerősebb pénzneme lett.

Bárhogy is szerették volna a győztesek, méltóságunkat és nemzeti öntudatunkat nem tudták megtörni.

A magyarság 1920 óta emlékezik, és büszkén vállalja magyarságát, múltját és hagyományát. Azóta sem tudják szétszakítani az elcsatolt területeken élő, és az anyaországban élő magyarság közötti szoros köteléket.

Legyünk büszkék arra, hogy kitart a magyar a magyar mellett, és hogy most már segítséget nyújthatunk mindazoknak, akik a határon túl rekedtek, de magyarnak vallják magukat.

Neveljük úgy gyermekeinket, hogy ne legyenek közömbösek sem Trianon, sem a magyar nemzet iránt. Vállaljuk büszkén magyarságunkat, határon innen és túl.

 

Isten óvja, és Isten éltesse a magyarságot!

Képek a galériában