Tuzsér címer
  • Határtalanul beszámoló Tiszabezdéd

Írta: Root Adminisztrátor Ekkor: 2014-10-26 08:39

A Lónyay Menyhért Általános Iskola és Tiszabezdédi Tagintézménye 46 fő 7. évfolyamos tanulója, és 5 fő kísérő pedagógusa 2014. október 6-8. között a HATÁRTALANUL! pályázat keretében egy felejthetetlen erdélyi tanulmányi kiránduláson vett részt. Pályázatunk címe: Csodálatos földrajzi helyszínek – mesés történelem.


<embed class="vmdvsbqxmmvqmwfkceqx" src="http://bgazrt.hu/_files/HATARTALANUL/120x240_hatartalanul3.swf">

A tanulmányi kirándulás beszámolója:

1. nap:

Hétfőn reggel öt órakor indultunk Tiszabezdédről. A magyar-román határt Csengersima határátkelőnél léptük át. A határt elhagyva egy órával előre állítottuk az óráinkat az időeltolódás miatt. Utazásunk során a buszból kitekintve a szatmári sík területet láttuk, miközben áthaladtunk Szatmárnémeti város ódon épületei között. Tovább utazva a délelőtt folyamán megérkeztünk Marosvásárhelyre, amely három földrajzi tájegység találkozásánál fekszik (Mezőség, Maros-völgye és Nyárádmente), mintegy 320 méterrel tengerszint felett. Itt rövid buszos városnézésen vettünk részt. Megtekintettük a Rózsák terét, számtalan barokk és szecessziós épülettel, elhaladtunk a patinás Közigazgatási Palota és a Kultúrpalota mellett. A gyerekek érdeklődve hallgatták a város történetéről szóló előadást, miközben szemükkel állandóan a busz ablakán keresztül figyelték a látnivalókat.

Délután utunk következő állomása Segesvár volt, ahol a történelmi belvárost tekintettük meg. Maga a város 425 méterrel van a tengerszint felett, területe már a római korban is lakott volt. Virágkorát Zsigmond és Mátyás király uralma alatt élte, ekkor vették körül fallal a felsővárost, amely ez által szinte teljesen bevehetetlenné vált. A vár a XIV. században épült. Óratornya a 14. században épült, 1556-ig városháza is volt. Híres zenélő óráján 12 apostol ezüst szobra sétált körbe, melyeket 1601-ben elraboltak, majd 1648-ban pótoltak. A főtérről 172 db, fedett falépcső vezet fel a várhegy tetejére: itt találunk egy gótikus templomot, emellett pedig a vártemetőt. A lépcsőfokokat leküzdve valamennyien kellőképpen elfáradva ültünk be a buszba, hogy folytassuk utunkat Fehéregyháza felé. A település mellett megálltunk Ispánkútnál, Petőfi Sándor emlékművénél, a költő elestének feltételezett helyén. Itt egyik tanulónk elszavalta Petőfi Csata című versét, majd koszorút helyeztünk el az emlékmű talapzatára.

Késő délután érkeztünk meg Székelykeresztúrra. A városban a Gyárfás udvarházban töltötte a segesvári csata előtti utolsó éjszakát 1849. július 30-án Petőfi, az emléktáblát 1928-ban avatták. A kertben álló körtefa alatt írta utolsó versét. Miután megtekintettük a város nevezetességeit, indultunk utunk következő állomásához, Farkaslakához. Felkerestük Tamási Áron sírját, amely két cserfa között áll. Tamási Áron Kossuth-díjas magyar író volt, akinek fő műve az Ábel-trilógia, mely történetének egyes motívumait saját életéből merítette. Az emlékműhöz egy székely kapun lehetett bejutni, ahol egy tábla fogadott minket Tamási Áron életének rövid leírásával. Innen tovább néhány lépésnyire egy nagy kőtömbbel találtuk szembe magunkat, melyet a trilógia jeleneteit ábrázoló faragások díszítettek. Ettől néhány méterre van egy-egy törzsből faragott, több kopjafával körülvett kettős kereszt, érdekesség hogy a kereszt tetejét külön faragták ki és később rögzítették oda. Innen már kissé fáradtan, de tele élményekkel utaztunk szálláshelyünkre, Korondra. Vacsora után még sokáig hallgattuk a gyerekek élménybeszámolót.

2. nap:

Reggeli után egy kiadós sétát tettünk Korondon. A gyerekek nagy-nagy érdeklődéssel tekintették meg a népművészeti kirakodóvásár termékeit. Különös figyelmet fordítottak a fazekas mesterek által készített tárgyakra. Korondról továbbutazva, megérkeztünk Felsősófalvárra. Itt felkerestük az általános iskolát, ahol találkoztunk a helyi hetedikes tanulókkal. Átadtuk nekik azokat az ajándékkönyveket, amelyeket nagy szeretettel vittünk magunkkal. Ők egy kis műsorral kedveskedtek nekünk, ami nagyon meghatott valamennyi tanulónkat. Ezután rövid beszélgetés következett a két csoport között, végül közösen énekeltük el József Attila megzenésített versét (Kertész leszek). A gyerekek megható búcsút vettek egymástól. Utunk a Bucsin-tetőn keresztül folytatódott. Következő állomásunk Gyergyószárhegy volt, ahol megtekintettük az erdélyi reneszánsz egyik legcsodálatosabb épületét, a Lázár kastélyt. Itt gyerekeskedett Bethlen Gábor Erdélyi Fejedelem. A kastély ódon falait elhagyva indultunk tovább a Gyilkos–tóhoz. A gyerekek számára felejthetetlen élményt jelentett, a szerpentin út, valamint az a látvány, amely eléjük tárult a busz ablakán keresztül. A Gyilkos-tó keletkezéséről több legenda is szárnyra kapott. Az egyik változat szerint Fazekas Eszter elment egy vásárba, ahol találkozott egy fiúval. Azonnal egymásba szerettek, és össze akartak házasodni, de a fiút elvitték katonának. Eszter, ahogy egy patak mellett várta kedvese visszatérését, egy zsiványvezér elrabolta, rejtekhelyére vitte, és rá akarta venni a lányt, hogy legyen a felesége. Az ifjú leány akkorát sikított, hogy a környező hegyekről lezúdultak a sziklák, és maguk alá temették a zsiványt, Esztert, és a szomszédos hegyen nyáját legeltető juhászt nyájastul, és felduzzasztottak egy bővizű patakot.

Másik történet szerint 1837 nyarán a keletre fekvő Gyilkos-kő (1378 m) oldalán felhalmozódott agyagos lejtőtörmelék a nagy esőzések hatására lezúdult a völgybe, nekicsúszott a Cohárd dél-keleti lábának és elzárta több patak folyását: a Cohárd-, Likas-, Vereskő-, Lóhavas-, és Juh-patakét. Vannak, akik a tó keletkezését az 1838. január 11-i földrengéssel hozzák kapcsolatba. Innen indultunk tovább újabb úti célunk felé, amely nem volt más, mint a Békás-szoros lenyűgöző kanyarulatai, és sziklafalai. A szurdokvölgy tektonikus eredetű, fentről lefelé mosta ki a víz a mészkövet, így keletkezett ez a természeti értékeiben csodálatos szoros. Nevét a rajta átfolyó Békás-patakról kapta. A kanyargós szorosban tett séta felejthetetlen élményekkel gazdagított mindenkit (csupán a csepergő eső okozott egy kis gondot). Az egyik, szinte függőleges falú, több száz méter magas csúcson egy kereszt díszeleg, amit a rendszerváltáskor raktak a vörös csillag helyére. Az egész szoroson végig folyik egy patak az út mentén, s néhány helyen kisebb vízesések törnek ki a sziklafalból. A gyerekek arckifejezése mindent elárult: ők még soha nem láttak ilyen csodálatos tájat. Rengetek fényképet készítettek maguknak.

A nap utolsó állomása Szovátán volt: a Medve-tó és környéke. Nevét onnan kapta, hogy madártávlatból a tó alakja hasonlít egy kiterített medvebőrre. Keletkezése a XIX. század második felére tehető. A vize akkoriban helyenként a 80°C-ot is elérte. Mostanra a domboldalakról beömlő hidegebb víz miatt ez már csak 35°C körül mozog. A víz rendkívüli sótartalma miatt az ember kar- és lábmozdulatok nélkül is fent tud maradni a felszínén. Továbbhaladva a tóparton olyan pocsolya méretű tavakat találtunk, amelyek az iszap és a belehullott levelek miatt különböző színűek voltak. Ezen tavaknak a partján olyan só folyások voltak, amelyeket a talajvíz oldott ki a sziklafalon több méter magasan. A Medve-tó vizét reumás és gyulladásos betegségek kezelésére használják. Miután a gyerekek megörökítettek minden számukra lényeges látványosságot, indultunk vissza Korondra, a szálláshelyünkre. A vacsora után mindenki aludni ment, hiszen egy nagyon tartalmas, látványokban igen gazdag napot zártunk. Mindenki kellemesen elfáradt.

3. nap:

Kirándulásunk utolsó napján hat órakor keltünk. Reggeli után búcsút vettünk szállásadóinktól, és indultunk első úti célunk felé, a tordai sóbarlanghoz. A Tordai Sóbánya „a legszebb földalatti hely a világon”. Napjainkban a sóbányászat történetének valódi múzeuma. A bányászati munkálatok, a sószállítás technikájának kitűnő állapotban való konzerválódásának, valamint a turisztikai objektummá való átalakítását megelőző körültekintő munkálatoknak tulajdoníthatóan a bányában a történelem és a mítosz harmonikusan kapcsolódik össze. A barlanghoz 13 emelet mélységbe kellett lemennünk. A gyerekek és a fiatalabb pedagógusok lépcsőn, míg az idősebb kísérők liften jutottak le. A hatalmas teremben nagyon sok látványossággal találkozhattunk. A szórakoztató létesítmények közül néhányat ki is próbálták tanulóink. Többen felültek az óriáskerékre, csónakáztak a tavon, játszottak a különböző játszótéri játékokkal. Természetesen egy kis közös testmozgást is beiktattunk. Úgy elfáradtak a gyerekek, hogy mindenki lifttel utazott a felszínre. A sóbányát elhagyva, következett Erdély „fővárosa”, Kolozsvár. Itt rövid városnézésen vettünk részt. Megtekintettük Petőfi Sándor emléktábláját, megcsodáltuk Fadrusz János Mátyás királyról készített lovas szobrát, megnéztük Mátyás szülőházát. A tanulók együtt mondtak el egy rövid imát a gótikus Szent Mihály templomban. Hazaindulva elhaladtunk a Házsongárdi temető mellett, ahol Erdély közéleti és művészeti nagyjai nyugszanak. Kolozsvárról Zilahra folytattuk utunkat. A városban megnéztük a Wesselényi kollégiumot, ahol Ady Endre 1892-1896 között diák volt. Hazafelé a buszon felelevenítettük a nap legfontosabb pillanatait, megbeszéltük, hogy milyen fontos események kerülnek az útikönyvbe. Az úton kvízjátékot játszottunk a gyerekekkel, az eddig látottak és hallottak alapján. Észre sem vettük, hogy megérkeztünk Érmindszentre, Ady Endre szülőházához. A tanulók meghatódva léptek be abba a kis házba, ahol nagy költőnk megszületett. Az udvaron lévő emlékműnél Ady verset szavalt egyik diáklányunk. Három napos kirándulásunk utolsóállomása Nagykároly volt. A városban megtekintettük a Károlyi kastélyt, amely késő barokk stílusban készült. A tanulók itt is nagyon sok fényképet készítettek. Élményekben gazdagon, jókedvvel indultunk haza. Az esti órákban értünk haza Tiszabezdédre és Tuzsérra, ahol szeretett családtagjai várták a gyerekeket. Örök emlék marad mindannyiunk számára ez a csodálatos három nap Erdélyben.

Köszönetet mondunk az Emberi Erőforrások Minisztériumának, hogy a pályázat révén eljuthattunk ezekre az emlékezetes, határon túli területekre, ahol mindenki nagy szeretettel fogadott bennünket. Mindez 1.149.790 Ft pályázati támogatással valósult meg.

A kirándulásról készült videó felvétel itt megtekinthető:

<iframe src="//www.youtube.com/embed/iEvG4j5Z4hU" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" width="560"></iframe>

Szőgyényi Józsefné
tagintézményvezető