Tuzsér címer
  • Erdély 2016- Határtalanul úti beszámoló 2016.Május 9-11.

Írta: Root Adminisztrátor Ekkor: 2016-05-25 21:58


ÚTI BESZÁMOLÓ A HATÁRTALANUL PÁLYÁZAT KERETÉBEN SZERVEZETT KIRÁNDULÁSRÓL
2016.MÁJUS 9-11.
Tanulók, szülők és pedagógusok egyaránt nagy örömmel vettük, hogy a pályázat megnyerésével lehetőséget kaptunk három napon át tanulmányozni Erdély – a régi Magyarország természetét, földrajzát, hagyományait, nemzeti értékeinket. Ez a néhány nap minden résztvevőben mély emlékeket hagyott.
Az első nap reggelén a magyar-román határt Szatmárnémetiben léptük át. Út közben felkészítettük a diákokat a várható látványosságok megtekintésére. A Szatmári-síkság mezőgazdasági jelentőségéről esett szó, majd a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békéről. Ehhez kapcsolódóan a hangulat fokozása céljából elénekeltük a „Hej Rákóczi, Bercsényi” kezdetű dalt. A városban buszos városnézés során megtekintettük a Dácia szállót, majd a Tűztornyot. A tanulók csodálkoztak, hogy itt is magyarul beszélnek. Talán ekkor tudatosult bennük, hogy itt még mindig magyarok élnek.
Nagybányára érve megnéztük az Erzsébet-házat. Megtudták a gyerekek,hogy férje, Hunyadi János halála után itt lakott Szilágyi Erzsébet. Ami azonban minden gyerekben a legnagyobb érdeklődést keltette, az a régi Arany Sas fogadó volt, hiszen Petőfi Sándor itt töltötte a nászéjszakát ifjú feleségével. Majd megtekintettük a Szent István tornyot, amelyet Mátyás király és Hunyadi János építtetett.
Az utazás tovább folytatódott. Koltó szintén hatalmas élmény volt a gyerekek, de a pedagógusok számára is. Teleki Sándorról szereztünk ismereteket. Megtudtuk, hogy ő volt Petőfi Sándor egyetlen nemesi származású barátja. Ennek kapcsán tölthette itt a költő újdonsült feleségével a mézesheteiket. Csodálatos volt látni az ablakot, ahonnan kitekintett és megírta pl. a Szeptember végén című versét. Egy diák el is szavalta ezt a gyönyörű költeményt. A kőasztal látványa is elragadó volt, belegondolva, hogy mennyi érték született rajta. A teleki-kastély barokk stílusjegyeire is kitértünk, de mint idegenvezetőnk elmondta, ez nem igazán kastély, inkább vadászház volt a gróf számára.  Telekinek a szabadságharcban betöltött szerepéről egy diákunk kiselőadást tartott.
Koltóról távozóban az autóbuszon vetélkedőt rendeztünk diákjaink számára „Ki tud többet Erdélyről” címmel. 
Szováta felé vettük utunkat. Sétát tettünk a Medve-tó körül. Megpróbáltuk felmérni az alakját. Beszélgettünk a tó keletkezéséről, elnevezéséről, vizének tulajdonságairól. Azon kívül hangsúlyt fektettünk a tanulók természeti nevelésére, a környezetvédelem szempontjából a helyes viselkedésre, hogy a hasonló természeti kincseinkben még sokáig gyönyörködhessenek utódaink.
A vacsorát már igen fáradtan költöttük el , majd elfoglaltuk szállásunkat.
A második nap reggelén végigsétáltunk a korondi kirakodóvásáron. Megismerkedtünk a fazekasmesterség fortélyaival, a gyerekek rajzban örökítették meg a jellemző motívumokat, néhány edényt. 
Felsősófalvára utaztunk. Itt a helyi általános iskolában beszélgettünk gyerekekkel, tanárokkal az iskola életéről. Személyesen engem szívemig meghatott az az emberi hozzáállás, amelyet ezek az emberek tanúsítanak. Magyarságuk megóvása, életben tartása nagyon megható volt. Ajándékokat adtunk át, majd az autóbuszon felhívtuk gyerekeink figyelmét az ottani állapotok és a saját állapotaink közötti különbségekre. 
Parajdona sóbányában kifejezetten jól érezték magukat a gyerekek. Csodálkozva tekintettek magukon körül. Tudatosítottuk bennük a mélységet, amelyen vagyunk. Megbeszéltük, hogyan keletkezett a bánya, mire használják az itt bányászott sót, miért van negatív hatása a környezetre az utak sózásának. Kiszámolták, hány évre elég az itt felhalmozódott sómennyiség.
A Bucsin-tetőn keresztül utazva letekintettünk a völgyekre. A minket körülvevő táj szépsége elbűvölte a gyerekeket is. Számunkra, alföldi emberek számára még szokatlanabb volt a környezet, ami körülvett minket. 
Gyergyószárhegyen megnéztük a Lázár-kastélyt. A tanulók élőben figyelhették meg a reneszánsz stílusjegyeit. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem gyerekkori itt tartózkodására is kitértünk. 
A Gyilkos-tó felé utazva az idegenvezető megismertetett minket a tó keletkezésének mondáival, majd a valódi létrejöttét is tisztáztuk. Élveztük a minket körülvevő friss, egészséges levegőt.
A Békás-szoros is kiemelkedő élményt nyújtott a gyerekek számára. Már az autóbuszon utazva nem győzték forgatni a fejüket a hegyek, sziklák között. Az út mellett folyó Békás patak mellett sétáltunk, ahol hallottunk a táj természetföldrajzáról. Természetesen a tanulók számára a látvány volt a legfontosabb. 
Ismét Korondra utaztunk a szállásunkra. Ezen a napon is nagyon fáradtan vacsoráztunk, majd nyugovóra tértünk.
A harmadik nap reggelén Farkaslaka volt az első állomásunk. Megtekintettük Tamási Áron sírhelyét. Felhívtuk a gyerekek figyelmét munkásságára- bár majd nyolcadik osztályban lesz tananyag-, az Ábel trilógiára. A csertölgyet biológiai szemmel is megvizsgáltuk, rendszertanilag besoroltuk. Itt megálltunk a trianoni emlékmű előtt is, ahol a tanulók nagyon pontosan felidézték a békeszerződés helyét, idejét, körülményeit. 
Az utazás során felelevenítettük az 1848-49-es szabadságharc menetét, helyszíneit- különös tekintettel Petőfi részvételére.
Ispánkútnál megkoszorúztuk Petőfi Sándor sírját, ahol a költő a feltételezések szerint életét vesztette. Egy tanuló elszavalta a költő Csata című versét.
A gyerekek számára megdöbbentő volt, hogy amit eddig csak órán, elméletben tanultak, az most itt van előttük. Megelevenedett a történelem és az irodalom. Kézzel foghatóvá vált számukra, mennyire összekapcsolódik ez a két tantárgy.
Kolozsváron megtekintettük Petőfi emléktábláját. A Szent Mihály templom előtt megnéztük Mátyás király lovasszobrát, felsoroltuk a szereplőket. A templomban rövid imát mondtunk, a gótika jegyeit figyeltettük meg a gyerekekkel. Majd átsétáltunk Mátyás király szülőházához. Az idegenvezető ismertette velünk a király születésének körülményeit. Útnak indulva láttuk a Házsongárdi temetőt,ahol sok erdélyi híresség nyugszik. 
Következő állomásunk, Segesvár szintén nagy élményt nyújtott a gyerekek számára. A belvárosban sétálva rácsodálkoztak az épületekre, a szűk utcákra. Érdekes volt számukra a diákok lépcsőjén felgyalogolni és tudatosult bennük, hogy régen itt és így jártak iskolába. Megnéztük a céhek nevét viselő tornyokat is. 
Tovább Zilah felé utaztunk. Láttuk Wesselényi Miklós szobrát. Megálltunk a volt Wesselényi kollégium előtt, ahol Ady Endre volt diák.
Nagykárolyban a Károlyi kastélyon megfigyeltük a késő barokk stílusjegyeket.
A haza vezető úton felelevenítettük a három nap eseményeit. Felidéztük a látottakat, hallottakat. A gyerekek elmondták, mi tetszett nekik legjobban mindezekből. Kiderült, hogy mindannyiunk számára nagyon építő, hasznos és élményekben gazdag három napot töltöttünk Erdélyben.